A teleportálás megvalósítása talán nem is kelti fel az olvasók érdeklődését, hiszen az teljesen "hétköznapi" dolog a tudományos-fantasztikus írásokban, filmekben. A film hőse vagy hősnője belép egy különleges kamrába, majd ugyanabban a pillanatban, a fizika törvényeivel mit sem törődve, épen, egészségesen egy távoli bolygón tűnik fel. A realitások ettől a fantáziavilágtól nagyon távol esnek, ugyanakkor a friss eredmények joggal érdemlik ki a fantasztikus jelzőt.

A teleportáláshoz a kvantummechanika legalapvetőbb és legkülönösebb jelenségeit használják fel. A 20. század első negyedében megalkotott kvantummechanika az egyes atomok szintjén, a mikrovilágban lejátszódó folyamatokat írja le. Ez a világ teljesen más, mint megszokott világunk, a nagy méretek világa. Pontos részletes leírására szavaink, hasonlataink nem is alkalmasak, csak a matematikai egyenletek.

1993-ban ismerték fel elméletileg a kvantummechanikai alapon történő teleportálás lehetőségét, és néhány évvel később már meg is valósították az Innsbrucki Egyetemen, A. Zeilinger professzor vezetésével. A kísérletben a kvantummechanika egy meglehetősen különös jelenségét, az ún. összecsatolódott állapotokat (entanglement) használták fel. A kísérletben fotonok között hoztak létre összecsatolódást. A kvantumvilágban a két összecsatolódott részecske kényszerhelyzetben van: ha a pár egyik tagját méréssel valamely egyértelmű kvantumállapotba hozzuk, akkor a pár másik tagja, a másik részecske, kénytelen az előzőével ellentétes állapotot elfoglalni, legyen bármilyen távol párjától.